Ezért kár volt... Saul II.

A magyar rendezők közül kevesen gratuláltak címmel jelent meg rövid interjú Nemes Jeles Lászlóval, a Saul fia rendezőjével a nol.hu-n:

Cs.G.: A Saul fia diadalútja előtt nagyon kevesen tudták, mi is az a Sonderkommando.

N.J.L.: Emberek jönnek oda hozzám a vetítés után és azt mondják: eddig nem értették, mi is történt a koncentrációs táborokban, de most már igen.

...

Cs.G.: A csütörtöki sajtótájékoztatón mondta: átrajzolná a frontvonalakat.

N.J.L.: Igen, például Németországban, ahol van rá tudat alatt igény.

Cs.G.: Mire van igény?

N.J.L.: Talán érzik, hogy amit a holokausztról gondolnak, egy rózsaillattal befújt verziója annak, ami volt.

Cs.G.: Pedig az utóbbi tíz évben elkészíttették az úgynevezett lelkiismereti filmjeiket, szembesültek a múltjukkal. Ott a Hitler-film például, A bukás.

N.J.L.: Szerintem éppen A bukás tökéletes harmadik birodalmi propaganda. Egy Führer-glorifikáció. Mintha az egész német filmgyártás a revizionizmusra törekedett volna, hogy megnyugtassa a németeket: "Igazából nem mi voltunk. Akik mégis, azok közül nem volt mindenki olyan rossz." Történelemhamisítás mesterfokon, ami mögött egy egész gépezet áll. De én felveszem ez ellen a harcot. Azt hiszik Németországban, hogy túl vannak a holokauszton. Igaz ugyan, hogy nem ők voltak, de tudniuk kell, mi történt valójában.

Ezért kár volt. Mert ebben a néhány mondatban minden benne van, ami miatt a Saul annyira megosztóra sikeredett. Amellett a kényeskedő Nemes több helyen téved, a Sonderkommando ugyanis nem az ő felfedezése. Ezt épp neki illene tudnia, aki irodalom, nemzetközi kapcsolatok és a forgatókönyvírás mellett történelmet is tanult. Dr. Nyiszli Miklós szemtanúként a már 1946-ban publikált könyvében véres képet festett a Sonderkommandóról; ez a munka a Magvetőnél 2004-ben jelent meg, Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban címmel.

És nem, Németországban nincsenek túl a holokauszton, ahogy máshol sem Európában. Úgy gondolom, pontosan tudják, mi történt valójában. Az általános iskolás gyerekek is, de megkockáztatom, talán már a német óvodákban beindul a kicsik "tájékoztatása" arról, mennyire bűnös a német nép. Kollektíven. A bűnös nemzet! Pedig nem azok, egyetlen német leszármazott sem vonható felelősségre ősei tetteiért. Senki. Nemes Jeles Lászlónak ezt is illene tudnia. Maga úgy fogalmaz, "igaz ugyan, hogy nem ők voltak". Bizony igaz, miért érzem mégis, hogy a fenti sorokból üvölt a szemrehányás? A számonkérés! Miért ennyire erőszakos ez a fiatalember? Nem elég elismerés az Arany Glóbusz, vagy az Oscar jelölés? A Saullal kapcsolatos legutóbbi írásomban az "erőszakos emlékezéskényszer" kifejezést használtam. Nos, Hölgyek/Urak, erről beszéltem. Nemes Jeles Lászlónak ismét gratulálok munkájához. De kár volt, kár ezért az interjúért. Mert szavaival épp saját filmjének okoz maradandó károkat.