Ciprasz parabolája

A görög-macedón határon rekedt, több mint 14 000 illegális bevándorló helyzete rövidesen humanitárius katasztrófába torkollhat, különösen, ha számuk napról napra nő. És csak nő, növekszik, ne legyenek illúzióink, a görög állam ugyanis szemben az ígéreteivel ugyanúgy forgatja kompjait az anyaország és szigetei között, ahogy eddig is tette. Talán ha két alkalommal lélegezhetett fel a kontinens a görög komposok sztrájkja következtében, de ez nyilván nem értékelhető többre, mint spontán szerveződő, szakszervezeti akció.

Alekszisz Ciprasz meg is magyarázta országa rendkívüli helyzetét múlt héten a Bildnek adott interjújában, miszerint

"Görögország egyedül nem tudja megoldani a menekültválságot, a szabályokat pedig nem szándékosan sértettük meg, a feladat egyszerűen túlterhel minket. Szárazföldi határunk védelmével nincs gond, de a partvonalunk több mint 10 ezer kilométer hosszúságú".

Ezt olvasva két kérdés rögvest fölmerül:

Egy: Ha nem tudják megvédeni a tengeri határt, mert nyilvánvalóan nem tudják, s örömteli, hogy egy év távlatában ezt a miniszterelnök úr is elismeri, akkor mi a jó keservért utasították vissza az eddigi konstruktív javaslatokat a közös határvédelemre? Csak nem csúf anyagi megfontolások vezették ezt a kedves embert? Mert a görög nemzetgazdaság számára nemigen lehetett túl kellemetlen a milliós nagyságrendű illegális bevándorló utaztatásából befolyt összeget zsebre tenni, ugye? Most viszont baj van, nagy baj, hiszen a korridor kimeneti oldala nagyjából bezárult, így az ott rekedt migránsok ellátása már egyáltalán nem tűnik olyan jó bulinak Ciprasz úr számára.

Kettő: Adva vannak a már említett szigetek, egykori turistaparadicsomok, amelyek hasznait a görög állam élvezte, élvezi, mert a turizmusból befolyt összegek ugyebár nem az uniós kasszát gyarapították. Élvezd a hasznát, viseld a terhét, valahogy így szól a mondás, ám most úgy tűnik, a teherviselés már szintén nem tűnik olyan jó bulinak Ciprasz úr számára, a teher bizony Európa közös terhe lesz, már ha az Unió meg akarja védeni a kontinenst. Ebben az esetben a fölmerülő kérdés lényegesen sommásabb, mint az előző pontban: ez komoly?

Itt kell megjegyeznünk, hogy 2015-ös adatok szerint egy görög nyugdíjas havi átlagos juttatása nettó 800€ (Lettországban ez 300€), egy görög átlagfizetés pedig nettó 820€ (Lettországban ez 600€). Mindkét ország az eurózóna tagja, ám ez a hihetetlen eltérés mégis feloldható azzal, hogy a letteknek nem kell még fűtésszámlára (sem) költeniük, szemben a görögökkel, mert Görögországban a téli hónapok átlaghőmérséklete - 3/-7 °C. Vagy... basszus, ez pont fordítva van! A görög hatóságok tettek ugyan egy gyengéd kísérletet a felszaporodott tömeg visszaszállítására valamely országon belüli menekülttáborba, ám a rendőrség közleménye szerint ez a próbálkozás kudarcba fulladt. A rendőrség FÉLT, hogy erőszakba torkollt volna az akció.

Csak ámulok és bámulok, tűnődöm, vajon bennem van-e a hiba, hogy nem értem, de sajnos tényleg nem értem. Mert ha ministráns fiúkat küldenének a probléma megoldására, s azok visszahőkölve közölnék, ez nekünk nem megy, az világos, kristálytiszta képlet. De nem úgy van, hogy egy állam hivatalos erőszakszerve a rendőrség, amit azért tartanak fönn, hogy cserébe az a rendet tartsa fönn? Mégis, ki a búbánatnak kellene ott eljárnia, ha nem azon állam rendőrségének, amely állam ezt az állapotot odaszponzorálta? És igen, minél tovább halogatják a rendezést, annál nagyobb az esély arra, hogy tényleges erőszakra is szükség lesz, pontosabban még nagyobb erőszakra lesz szükség, mint 14 000 migráns esetén.

De reménykedjünk, reméljük, hogy a mai, negyvennyolc-milliomodik EU-csúcson a mainstream ezt a kérdést is megoldja. Ellenkező esetben a macedónok kényszerülnek ismét bevetni vízágyút és könnygázt a kerítésüket áttörő szegény, szerencsétlen menekültekkel szemben és Ciprasz úr akkor majd újabb, panaszos interjút adhat a Bildnek. És végül valóban visszatérve a Bildhez muszáj megemlítenem az interjú legszebb mondatát, ha úgy tetszik ideidézni Ciprasz úr "hevét s nevét". Tehát

"a radikális baloldali Sziriza politikusa kiemelte, hogy nem Görögország szigetelődik majd el, hanem akik szögesdrótot húztak fel, a menekülteket erőszakkal elűzik, és erőddé változtatják országukat."

Hah. Azért nekem a nyilvánvaló, egyszavas válaszon túl eszembe jut még a felejthetetlen Hofi Géza egyik kiváló tanmeséje is, egy parabola arról, hogyan okítja a latrinában görnyedő mester a föntről szemlélődő tanítványát, és a zöldfülűnek milyen szerszámokat kell adogatnia lefelé ahhoz, hogy igazán jól megtanulja a szakmát. Mert akkor, csak akkor lehet esélye arra, hogy ő is térdig állhasson a sz@rban.