Mindentudás karalábé ellenzéki módra

Hajszálpontosan körülhatárolható és sajnos általánosan megfigyelhető jelenség a mai magyar ellenzék és szavazóbázisuk érveléstechnikai hibáinak felszínre törése, műveltségük hiánya, rosszabb esetben pedig a célirányos, ártó szándék honfitársaik felé. Jómagam például sosem értettem, hogyan remélhet bárki is politikai sikert, ha olyan választópolgárokat néz le és vesz semmibe, akik négyévente épp azokat az X-eket hivatottak behúzni, melyek őt a politika csúcsára repítenék, ezért attól tartok, ha így haladunk értetlenül fogok meghalni.

De ne kalandozzunk el, az alábbiakban két ellenzéki szösszenetet fogunk elemezni, melyekről még mindig nem döntöttem el szórakoztatóak-e inkább, vagy bosszantóak? Olyan lesz, mint gyerekkorom karalábé főzeléke, amelyről anyámnak csak egyetlen alkalommal sikerült elhitetnie, hogy az valójában krumplifőzelék, aztán soha többé. De szerencsére az anyám - mivel szeretett engem - nem is próbálkozott a későbbiekben. Attól tartok viszont, a mai magyar ellenzék folyton próbálkozik, újabbnál újabb karalábéfőzelékeket próbál lenyomni a torkunkon hol rántott húsnak, hol pedig rakott krumplinak álcázva. Tehát.

Nemrég az egyik politikai vitaműsorban (Csatt) a kétségkívül kedvenc, haladó politikusom csapott össze két, kevésbé haladó közéleti személyiséggel a migrációs helyzet kapcsán, annak is a statisztikai vonatkozásait szemügyre véve. ENSZ adatokról beszélünk, amikkel nem terhelném a Kedves Olvasót, no meg a szöveg is ellaposodna. Legyen annyi elég, hogy SOK emberről van szó, milliárdos számról. És amikor a kevésbé haladó (azaz józan és reális) közéleti személyiség felvetette a kényes kérdést, miszerint ha Európa mindenkit befogad, aki Európába akar jönni, és figyelembe vesszük a demográfiai mutatókat (én szívesebben nevezném szokásoknak), akkor a kultúránk csak az első lesz, amit elveszítünk, a többit meg gondolja át mindenki maga. Itt feltétlenül meg kell jegyeznem, a történelem során a túlszaporulatok eddig mindig megoldódtak egy-egy járvánnyal, éhínséggel, vagy szegénységgel. De a modern világban ennek nyomát sem láthatjuk, példának okáért a szudáni szegénység-éhínség, ám mégis túlszaporulat kombináció kérdésére a demográfusok is csak néznek, mint hal a szatyorban. Ám a mi haladó hősünk egy csöppet sem tanácstalan, a kvízprofesszorból politikussá avanzsált, unatkozó Vágó válaszát csikkzsebből dobta a stúdió asztalára, így nekünk nincs más dolgunk mint hátradőlni, s nyugtázni a tényt: az ország zsenije ezt a problémát is megoldotta. Megoldotta, mivel azt állította, hogy ez nem matematikai, hanem civilizációs kérdés, és ha ezek a szapora népek Európába jönnek, elmegy majd a kedvük a szaporodástól, hozzánk civilizálódnak, és a gyerekcsinálás helyett jóval értelmesebb dolgokkal töltik majd idejüket, olyasmikkel, amikre otthon nem volt lehetőségük. Itt nyilván a Pokémonokra és a brazil szappanoperákra gondolt. Azt nem részletezte a zsenik zsenije, hogyha évente egy-két millió migráns bejön Európába, akkor az 1,2 milliárd mínusz 1-2 millió otthonmaradó hogyan fog leszokni a gyerekcsinálásról és mitől nem fog évente multiplikálódni a számuk, bagatell kérdésekkel persze minek is foglalkozni.

Ahogy kedvencemet az sem zavarja különösebben, hogy az Európába vándorolt muszlim lakosság szaporodási rátája valóban csökken ugyan az otthonihoz képest, de még így is jóval meghaladja az európai átlagot. Tehát nem 8-10 gyerek jön világra asszonyonként, hanem csak 4-5, ami (bármennyire visszataszító is a matek) épp négy-ötszöröse a fehér, őslakos gyerekek születési számának. Nem tudom, hogy Vágó István valóban elhiszi-e, amit mond, vagy csak a közönségnek szánja a parasztvakítást, igazán nem tudom, ehhez a fejében kellene élni, amit én momentán kihagynék, nagyjából örökre. De tényleg nehéz eldönteni. Előbbi esetben egy végtelenül buta alakkal állunk szemben, utóbbi esetben viszont egy szintén végtelenül buta, ám még pökhendi alakkal is, aki annyira lenézi a választópolgárt, hogy azt feltételezi róla, egy általános iskolai szintű logikai feladatot sem képes átlátni.

A heti hülyeségdíj második helyezettje a szintén zenész Kakuk György, aki normál esetben csak a neve miatt lehetne röhejes, de olybá tűnik kiskakukk ki akar lépni vezérei árnyékából a fényre, s igyekszik felülmúlni őket saját, külön bejáratú hülyeségekkel. Most muszáj ideidéznem egyik jeles gondolatát, ami szerencsére nem túl hosszú.

"Mindaz a gyűlöletkeltés, amely ma Magyarországon történik emberek egy meghatározott csoportja ellen, később egy vádemelés alapja lehet a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) előtt. Az a propagandahadjárat, amely ez ellen a jól körülhatárolható embercsoport ellen történik kísértetiesen hasonlít az 1994-ben Ruandában a tutszi népcsoport ellen elkövetett népirtást megelőző időszakhoz, amelyben az RTLM (Radio-Télévision Libre des Milles Collines) vezető szerepet játszott. A rádió vezetőit az ENSZ által a népirtás felelőseinek megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszék felelősnek találta és súlyos börtönbüntetésre ítélte. Gondoltam szólok."

Kivételesen nem foglalkozom a helyesírási hibákkal, ám a tutszi megjelölés mindenképpen tuszira javítandó, ez nem rögzülhet rosszul az Olvasó fejében. A fentiek szerint ez a kiskakukk a magyar kormány kommunikációját a ruandai népirtás előzményeihez hasonlítja, de még ennél is abszurdabb, ahogyan az ENSZ-re hivatkozik. 1994-ben ugyanis Ruandában majd' egymillió embert gyilkoltak le, jó részüket a saját, hutu szomszédaik, ehhez eszközül golyót használtak, de lőfegyverek híján bozótvágókkal és minden egyéb célszerszámmal mészároltak, ami a kezük ügyébe esett. Eközben az ENSZ Boutros Boutros-Ghali főtitkár vezetésével folyamatosan kivonta a békefenntartóit Ruandából és most kapaszkodjanak meg, Bill Clinton, az akkori amerikai elnök sem támogatta a katonai beavatkozást. Igazából legfőképp ő nem. Ehelyett mit tettek a nagyemberek? Párbeszédet folytattak, kulturáltan és demokratikusan, szöszmötöltek jó sokáig azon, hogy ami történik, az vajon népirtás-e vagy sem? Minek nevezzelek? Az ok, amiért ezt tették persze koránt sem ilyen költői, ugyanis mindaddig, amíg nem minősül 937 000 tuszi afrikai és mérsékelt hutu afrikai legyilkolása népirtásnak, addig az ENSZ nyugodtan golfozhat. A történetben nincs több csavar, bár Boutros-Ghali volt az egyetlen olyan ENSZ főtitkár, aki ugyan csak egyetlen ciklusra kalibrálódhatott, mert az újrázását az USA (nagyon őszinte felháborodással) megakadályozta, de 93 évig élt és főtitkársági mandátuma után sem szűkölködött, többek között tagja volt a hágai Nemzetközi Jogi Akadémia igazgatótanácsának is. Az az ember, aki 1990-ben jóváhagyott egy 25 millió dolláros fegyverszállítást a ruandai kormánynak, amit 1994-ben annak rendje és módja szerint fel is használtak az ottani etnikai tisztogatásban.

A mi kiskakukkunk tehát azt vizionálja, hogy a magyar kormány a ruandai "médiákhoz" hasonlóan gyilkolásra buzdít, szomszédaink lemészárlására, a muszlim közösségek kiirtására, akik még nincsenek Magyarországon, de ha kiskakukkon és az ő elvbarátain múlik, akkor lesznek. Mi magyarok pedig ezt a "jól kürölhatárolható embercsoportot" nyilvánvalóan ki fogjuk irtani, mindenáron meggyilkoljuk őket, és leginkább azért, mert a magyar kormány erre trenírozott bennünket. Én már be is rendeltem a bozótvágókat, biztos, ami biztos, az internet is kifogyhat, mert ha valami kinyomtatható, az tuti, hogy kifogyható is és az internet az mindenképp ilyen, erre a másik ellenzéki zseni, a kendermagos kiscsibe tanított meg.